Ez jutott nekem, hiszen elsőnek készíthettem műsort a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.
Voltak jó és rossz tapasztalataim egyaránt, nem is tudom melyikkel kezdjem.
Talán a jókkal.
Nagyon fegyelmezettek voltak a szereplők, nagyon szépen viselték a népviseleteket, szépen énekeltek, mondták a verseket, aki odafigyelt az magvas gondolatokat hallhatott. Sok kolléga gratulált hogy milyen jó volt, jó érzés volt :)
A sötétebb oldal: aki figyelt..
Siralmas, hogy ha egy mai gyereknek azt mondjuk énekeljük el a Himnuszt akkor hőbörög.. siralmas... ezek a gyerekek nem tudják mit jelent a HAZA, milyen az, amikor elveszik az ember hazáját és az ember anyanyelvét sem használhatja.. hőbörög, mert ki kellett volna öltözni, hőbörög mert tisztességesen kell(ene) viselkednie, visszataszítóan és felháborítóan viselkedik, a saját társainak sem adja meg a tiszteletet. Rágózik , hangosan beszélget, se Istene, se hazája, nem is érdekli, nem is motiválható.
Elkeserítő.....
Felemás érzések motoszkálnak bennem...
Egy elgondolkodtató cikk: http://www.tte.hu/tte/morzsak/7493-lrinc-laszlo-mit-kezdjuenk-a-nemzeti-oesszetartozas-napjaval
VálaszTörlésJa és a OFOE-n, ha beütöd a keresőbe, hogy ünnepek, több remek tanulmány is van a témáról! különösen Szabó Ildikó írásai jók!
VálaszTörlés